2009. nov. 1. 2009. nov. 1. 18:17
Közkívánatra, most csak csudajó dolgokról fogok írni meg hogy milyen jó az élet, mert az.
Például voltunk ugye tegnap papok&prostik buliban, ahova (minő meglepetés) prostinak öltöztünk be. Mondjuk csúnyán meg volt bundázva a jelmezverseny, úgyhogy nem mi nyertünk (hanem Lady Gaga),meg a melletünk levő helyen nácibuli volt (de most komolyan, wtf hogy ilyet rendeznek, és úgy is reklámozzák, hogy "ns zenekarok"?!), meg volt ott egy srác, aki nagyon kész volt (ó, olyan nem is egy volt), és át volt vágva a csuklója, de nem csüggedtünk.
Hanem inkább ittunk meg táncoltunk (magassarkúban vicces headbangelni), el is költöttem minden pénzem, aztán hazafelé menet még vettünk diós brie sajtot, mert élni tudni kell.
Holnap meg megyünk színházba, és azon agyalok, hogy melyik csinicipőmet vegyem fel: azt, amelyik színe miatt(narancssárga) semmilyen ruhámhoz nem illik, vagy amelyikben szétfagy a lábam, vagy amelyiket ugye tegnap is hordtam? Nehéz egy nő élete. Jut eszembe, ugye kurvának öltöztünk, és harisnyatartóban voltunk, és a kurva harisnyatartót az istennek nem lehetett beleerőszakolni a harisnyába. Hogy csinálták régen? Bár gondolom jobb minőségűek voltak a cuccok, nem mint a mai műanyag gagyik, amiket arra terveznek, hogy 5 percig hordja az ember, mielőtt letépik róla nagy kegyesen.
Csináltam magamnak playlistet tanuláshoz (nincs is jobb, mint vasárnap este, utolsó pillanatban leckét írni. De amúgy beválik, mert egész héten rettegtem a kurva exceltől, és ma, mintegy varázsütésre, rájöttem, hogyan kell megoldani.), és katzenjammernek neveztem el. Kizárólag depis zenéket tartalmaz.
Amikor jöttem ma haza, azon gondolkoztam, hogy ez a halottak napja olyan, mint egy fesztivál. Kurva sok kocsi, mindenhol emberek, még gumicukrot is lehet kapni. És ez igazából tök jó. Miért ne lehetne vidáman emlékezni az elhunytakra? Örüljünk, hogy ők már nem szenvednek. Jó, nem élnek, de éltek. És ünnepeljük az életet azzal, hogy ünnepeljük a halált (tud valaki követni?). Már kitaláltam, hogy a temetésemen a To Die Is To Wake szóljon majd a Lake of Tearstől, és majd halottak napján is, ha kijönnek hozzám a temetőbe, hozzanak kaját, és zabáljanak a síromnál, mint Mexikóban szokás. És táncikálhatnak is, meg pletykálják el, mi történt, mióta elmentem. Nem azért, mintha hallanám, hanem mert nekik terápia.
Vagy valami ilyesmi.
